A NAP, amikor elküldöd az utolsó e-mailt, elkészül a mustralistád, (eltervezed, hogy a fulladásig olvasott drámák mellett most már a kis herceget fogod olvasni,) megnyugszol, hogy kész, és csak tanulásra, és előadásra várnak a versek meg a jolán és az ophelia- ami talán a végzeted monológja lesz, de te elvállalod, mert jobb ember nem ajánlhatta volna

ehelyett a beleid is feszesebb görcsben állnak, folyton azt kérdezed, ezt, mégis hogy gondoltam? elfelejted kikölcsönözni a kis herceget, és lefénymásoltatni a závada versét. kifogy a tantumverdéd, énekre most nem is tudsz menni a héten ilyen torokkal, zongorázni se az iskolába a szülői miatt. ezek a sérelmek miatt majd mindent kiírsz a személyes blogra magadból, hogy elmúljon a torokfájás ami a ki nem mondott gondolatok miatt keletkezett benned. este nyolcig próbálsz, és utána a pistiéknek mutogatod, hogy tessék: valami ilyesmi a lista, ez a vers ezért meg azért.. a monológ meg abban az összefüggésben áll velem,hogy…

én nekem semmi bajom